A reggel egy bizonyos pontján.
A reggel egy bizonyos pontján — még az ágyban, vagy a fürdőszoba küszöbén, vagy az első kávénál — egyszer csak rád telepszik. A nap, az aznapra szóló döntések, a kimondatlan találkozások súlya. Még nem indultál el, és máris fáradtnak érzed magad.
Nem önmagad miatt szorongsz. Az átállás zavar — az alvásból az ébrenlétbe, a csendből a zajba. Az idegrendszered ilyenkor a leginkább kiszolgáltatott: a tested figyel, mielőtt Te figyelnél magadra.
Nem azonnali „megoldást" keresel. Egy horgonyt keresel — valamit, ami a reggelben rendet teremt, mielőtt a világ elindulna. Egy ismerős mozdulatsort, ami azt mondja: itt vagy. Nem kell eltűnnöd belőle — épp ellenkezőleg.